A Dívák sorozatban folytatva a kalandozást nagyszerű színésznők és szex szimbólumok érkeznek a sorban, így a listát Marilyn Monroe, amerikai énekesnő, Golden Globe-díjas színésznővel és szex szimbólummal folytatjuk. Los Angeles-ben született 1926-ban Norma Jane Baker néven. Intézetben nevelkedett, majd 16 évesen férjhez ment, de nem tartott hosszú ideig a házassága. Dienes Andor szerződtette 1945-ben egy művészi aktfotózáshoz, így indult a modell-karrierje.
1948-ban a 20th Century Fox szerződtette kisebb szerepekre. Ekkor festette szőkére a haját és változtatta meg a nevét. Pályafutására rányomta bélyegét a szexbomba-image. Sokszor próbált olyan szerepekhez jutni, amelyekben megmutathatná színészi képességeit is, de sem a filmgyártók, sem a közönség nem óhajtotta őt másnak látni. Monroe karrierje erotikus vonzerejére épült, és ha már ezzel tudott kitűnni, tett is róla, hogy méltó legyen a címre.
1950-ben a Mindent Éváról című Joseph L. Mankiewicz filmben tűnt fel egy epizódszerep erejéig. Első ismertebb filmje az Aszfaltdzsungel volt, de nemzetközi hírnevet a Niagara című filmmel szerzett. Marilyn Monroe a szex istennő trónjára emelkedett ezzel a szereppel. Ragyogó szőkeségével, szabályos arcával, nőies idomaival az „Igazi nőt” imádták benne. A mai napig úgy tartják, hogy neki van a legszimmetrikusabb arca a világon.
1953-ban az első Playboy címlapján szerepelt. 1955-ben az Actor’s Stúdió színiiskola tagja lett. Monroe magánéletét is szívesen célba vette a sajtó. Arthur Miller íróval kötött házasságát folyamatosan tudósították 1956–1961 között, csakúgy, mint John F. Kennedyvel és öccsével, Roberttel való viszonyát is. Sokak azt állítják, öngyilkos lett. Egyesek bizonyítékot vélnek felfedezni arra, hogy gyilkosságot követtek el ellene.
1962. augusztus 5-én hajnalban találták meg holtan otthonában. A mai napig nem lehet tudni azonban, hogy mi történt valójában vele, rejtett személyiség maradt, hisz csak a testét látta a világ, a lelkét sohasem ismerték, és ahogyan élt, úgyis halt meg rejtélyek között. Hallhatatlansága megkérdőjelezhetetlen, mítosza örökre fennmarad.
Amennyire nem adtak lehetőséget a filmstúdiók komoly szerepekre Marylin Monroe-nak, Elizabeth Taylor-nak annál több jutott……Éppen ezért többszörös Oscar-díjas alakítások köthetők a nevéhez. Kettős állampolgár volt, szülei révén angol-amerikai állampolgársággal is rendelkezett, Londonban született egyébként Dame Elizabeth Rosemond Taylor néven 1932 február 27-én.
Gyerekszínészként kezdte a művészi pályát, és sikerült zökkenőmentesen átváltania a felnőtt szerepekre. Sokak szemében ő testesíti meg a klasszikus hollywoodi sztár fogalmát: gyönyörű, tehetséges, sikeres, gazdag, mindezen jellemzőkhöz pedig viharos magánélet és különféle sztárallűrök társulnak. Fénykorában a média a világ legszebb asszonyaként emlegette. Világhírű rendezőkkel és kollégákkal dolgozott együtt, és közülük nagyon sokan úgy nyilatkoztak, hogy a színésznő Elizabethet nem szabad összekeverni a sztár Elizabethtel: számos nagynevű pályatársával ellentétben ugyanis Taylor a forgatásokon időben és felkészülten jelent meg, nem volt jellemző rá a késés, mindig hibátlanul tudta a szövegét, és ritkán kellett miatta megismételni egy-egy felvételt, egyszóval abszolút profi volt.
1950-ben aratta első komolyabb sikerét a Papa című vígjátékkal, amelyben a legendás Spencer Tracy férjhez készülő lányát játszotta. Rá egy évre elkészült az A papa kedvence is, amelyben már az unoka is útban van. Szintén 1951-ben volt látható az Egy hely a nap alatt című regényfeldolgozás, amelyben Elizabeth drámai szerepkörben is hitelesen mutatkozott be.
1952-ben következett az Ivanhoe című kalandfilm, amelyet Angliában forgattak. 1954-ben az Elefántjárat és az Amikor utoljára láttam Párizst című romantikus dráma került a mozikba. Az óriás című (1956), ma már legendás filmben Elizabeth együtt játszott a váratlanul, a forgatás befejezése előtt elhunyt James Deannel. A tragédia még nagyobb port vert fel a film körül, összesen 10 kategóriában hozott neki Oscar-jelölést. Ezt követően sorra kapta a jobbnál jobb szerepajánlatokat.
1957-ben forgatta az Esőerdő megye című polgárháborús drámát, amelyben partnere az Egy hely a nap alatt után ismét Montgomery Clift volt. Elizabeth első Oscar-jelölését eredményezte a film. 1958 -ban nagy sikert arató Macska a forró bádogtetőn című film éve volt, amelyben Paul Newman oldalán nyújtott felejthetetlen alakítást. Az alkotás 6 Oscar-jelölést zsebelt be, köztük a színésznő második jelölését. A következő évben a fekete-fehér, Múlt nyáron, hirtelen című pszichológiai drámában játszott Katharine Hepburn és Montgomery Clift oldalán – és egyben megkapta a harmadik Oscar-jelölését is.
A Modern kaméliás hölgy (1960) című filmben nyújtott alakításáért kapta első Oscar-díját. Eredetileg nem is akarta elvállalni a szerepet, mert egy luxusprostituáltat kellett eljátszania. Már nagy sztárnak számított, de ehhez képest alacsony, 125 ezer dolláros gázsiért kellett dolgoznia a filmben, mivel még a régi, MGM-es szerződése volt érvényben. Ha nem tett volna eleget a szerződésben foglaltaknak, két évnyi felfüggesztést kapott volna. Ezt nem tehette meg, hiszen a FOX filmstúdió rekordnak számító, 1 millió dolláros gázsit ajánlott fel neki a Kleopátra című film főszerepéért.
Már elkezdődött volna a forgatás Londonban, amikor Elizabeth influenzás lett, majd tüdőgyulladást kapott. Éppen betöltötte a 28-at, amikor gégemetszést kellett végrehajtani rajta, mert nem kapott levegőt. Féléves pihenőt tanácsoltak az orvosok, a filmstúdió nagy veszteségeket kezdett felhalmozni. Új díszleteket építettek Rómában, a híres Cinecittá filmstúdióban; a két férfi főszereplő, egyéb kötelezettségek miatt otthagyta a stábot, így Caesar szerepét Rex Harrison, Antoniusét pedig Richard Burton kapta meg. Nagy port vert fel, amikor Elizabeth és Richard között románc bontakozott ki, mivel mindketten házasok voltak.
A következő években közös filmjeik következtek: A fontos személyek (1964) és Út a szeretet felé (1965). Elismerést az 1966-os Nem félünk a farkastól és az 1967-es az A makrancos hölgy hozott a számukra. Közben összeházasodtak. A Nem félünk a farkastól kedvéért Elizabeth hízókúrába kezdett, hogy hitelesen tudja eljátszani a valódi életkoránál jóval idősebb, slampos, alkoholista karakterét. 13 kategóriában jelölték Oscar-díjra a filmdrámát, Elizabeth meg is kapta a szobrocskát. A makrancos hölgy című, Zeffirelli rendezte Shakespeare-feldolgozásban nyújtotta élete legnagyszerűbb alakítását.
Az Egy arany szem tükrében című regényfeldolgozásban 1967-ben együtt játszott Marlon Brandóval, 1972-ben az X, Y és Zee-ben Michael Caine-nel, majd Peter O’Toole-lal az A mi erdőnk alján című filmben. Az 1973-as Hamvazószerda című drámában Henry Fonda volt a partnere; Elizabeth a plasztikai műtéten átesett asszony életre keltéséért Golden Globe-jelölést kapott. 1976-ban forgatta a Kék madár című mesefilmet, amelyben Ava Gardnerrel és Jane Fondával játszott együtt.
1980-ban az A kristálytükör meghasadt című Agatha Christie krimi titokzatos filmcsillagát formálta meg, Angela Lansbury, Rock Hudson, Kim Novak, Tony Curtis, Geraldine Chaplin társaságában. Ezután sokáig csak tévéfilmekben kapott szerepet. 1988-ban ismét Franco Zeffirelli rendezővel dolgozott együtt az Az ifjú Toscanini című filmben, majd rá egy évre ismét egy tévés szerep következett, Az ifjúság édes madara – partnere Mark Harmon volt. 2001-ben az Öreg díva nem vén díva című tévéfilmben szerepelt, betegsége miatt ülve játszott. Végül 2011-ben halt meg szívelégtelenségben.
Nyolcszor kötött házasságot, ebből kétszer Richard Burton színésszel. Különleges ritkaságokat is tartalmazó ékszerkollekciója mellett műkincsgyűjteménye szintén nevezetes. Népszerűségét és pénzét szívesen áldozta jótékony célokra: különösen az AIDS betegség kutatását és a betegek gyógyítását támogatta kiemelten és folyamatosan.
Az Amerikai Filmintézet listáján Elizabeth Taylor a 7. helyet foglalja el minden idők legnagyobb színésznő-legendái között. 1999-ben II. Erzsébet brit királynő lovagi rangra emelte, így azóta a színésznőt a „Dame” cím is megilleti. Bár nevének közismert rövidítése „Liz Taylor” volt, egyik utolsó interjújában kijelentette: „Utálom, ha Liznek hívnak, mert úgy hangzik, mintha valaki kígyó módra sziszegne nekem.”
….Amekkora nagyság volt a filmvásznon, annyira volt szerencsétlen a magánéletben a sorban következő Judy Garland eredeti nevén Frances Ethel Gumm amerikai filmszínésznő és énekes. Életének negyvenhét évéből negyvenötöt rivaldafényben töltött, drámai és musical szerepeivel, s énekesként is nemzetközi sztárrá vált. Legismertebb szerepe Dorothy, az Óz, a csodák csodája című filmből.
Gyermekként először színpadi produkciókban a családjával lépett fel, mígnem még tizenévesként szerződtette a Metro-Goldwyn-Mayer. Itt több mint két tucat filmet forgatott, ebből kilencet a kedvenc gyermekkori filmpartnerével, Mickey Rooney-val. Míg karrierjét sikerek kísérték, Garland mindvégig magánéleti problémákkal küzdött.
Ötször házasodott, egyszer kísérelt meg öngyilkosságot, de többször került szanatóriumba gyógyszerfüggőség miatt, amiket még az MGM-nél kellett elkezdenie szedni (pl: étvágycsökkentőt, mert hízásra hajlamos volt, altatókat, mert az étvágycsökkentőtől nem tudott aludni, és serkentőket, mert az altatóktól nem tudott időben felkelni). Halálát is végül gyógyszer-túladagolás okozta. Három gyermeket, Liza Minnellit, Lorna Luftot és Joey Luftot hagyott hátra.
1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az utóbbi 100 év 100 legnagyobb filmszínésznője közé.
….Az Egyesült Államok után áttesszük a székhelyünket Európába, hisz ha színész-óriásokat keresünk nem kell messzire utazni, csupán Németországig kell megtennünk az utat. A hölgy, aki mind stílusban, mind tehetségben jelest kapott Marlene Dietrich német színésznő, 1901-ben született Berlinben.
Porosz rendőrtiszti családban nevelkedett, 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult, 1921-tõl Berlinben folytatta tanulmányait. Először színpadi darabokban játszott. 1930-ban hazai és nemzetközi sikereket ért el a A kék angyal c. filmmel. Szintén 1930-ban Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért. A továbbiakban az Amerikai Egyesült Államokban játszott, olyan rendezők keze alatt mint Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch, Orson Welles és Billy Wilder. 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot. A második világháborúban ő is tenni akart valamit a német rezsim ellen, ezért énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a Francia Becsületrend lovagja lett. 1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra.
1961-ben forgatta utolsó nagy filmjét, az Ítélet Nürnbergben címűt. Élete későbbi szakaszában az alkoholizmus kerítette hatalmába. Egy 1975-ös ausztráliai fellépés után combnyaktörést szenvedett. A legutolsó filmszerepét, 1979-ben, tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonult és párizsi lakásában visszavonultan élt. Évekkel később beleegyezett, hogy szerepeljen Maximilian Schell Marlene című dokumentumfilmjében (1984), de kizárólag csak a hangját adta hozzá, nem engedte, hogy vegye a kamera.
Az ő halálát is homály fedi, hisz a hivatalos verzió szerint 1992-ben Párizsban halt meg, szív- és veseelégtelenségben, ugyanakkor a titkárnője azt állította, aki élete utolsó éveiben el sem mozdult mellőle, hogy öngyilkos lett, altató-túladagolás végzett vele.
Közismert tény volt, hogy Dietrich biszexuális volt, egy írónőhöz, később egy színésznőhöz is gyengéd szálak fűzték.
Folytatás hamarosan…….
/ Áncsán Ágnes /
Forrásanyag: starity.com, wikipédia.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: